A környezetbarát bútor ismérvei

A környezetbarát bútor gyártása a terméktervezéssel kezdődik: úgy kell tervezni a bútort, hogy az könnyen alkatrészeire bontható legyen, minél több újrahasznosított / újrahasznosítható anyagból készüljön, ne tartalmazzon a gyártás vagy a használat során kiszabaduló káros anyagokat.

Az alapanyag kiválasztása alapvető jelentőségű: meghatározza a költségeket, a bútor használati idejét, újrahasznosíthatóságát. Nagyon sok irodabútor készül kevert anyagokból, többfajta műanyagból, szövetből. A környezetbarát bútor esetében a gyártónak meg kell jelölnie a műanyag fajtáját, illetve az alkatrészeket egyfajta műanyagból kell készítenie, hogy azokat újra fel lehessen dolgozni- és természetesen olyan bútorokat kell terveznie, amelyek alkatrészeikre szedhetők.

Az irodabútorok jó része, a műanyagok „betörése” ellenére fából készül. A fabútor környezetbarátnak tekinthető- hiszen újrahasznosítható, alapanyaga megújul- legalábbis „elméletileg”. Nem mindegy ugyanis, milyen fáról van szó. A trópusi esőerdő fái nem újratelepíthetők, mivel természetes körülmények között a trópusi esőerdők talaja a gyors körforgás miatt nagyon vékony. Ha kivágják a fákat, az eső gyorsan lemossa a talajt, így ezeket a területeket nagyon lassan, több emberöltő alatt hódíthatja vissza az esőerdő. A környezetvédelem iránt fogékony vállalatok ezért tartózkodnak a trópusi fák felhasználásától.

A mérsékelt égövi erdőket is kíméli kell. Ezek az erdők tekintélyes mennyiségű fát szolgáltatnak a papíriparnak, ipari célra, fűtőanyagként. A tarvágás a talaj lemosódását, az addig ott élő állat- és növényfajok pusztulását, illetve az erdő még ép részébe való visszahúzódását idézi elő. Mérsékli a károsodást, ha a kivágott fák helyére újakat telepítenek, de az egyszerre kivágott és újratelepített erdők sem biztosítják az eredeti, őshonos fajok fennmaradását. A leginkább környezetkímélő megoldás az ún. „fenntartható” erdők létrehozása, ahol a fakitermelés fokozatosan történik, így az erdő eredeti állapotában megmaradhat.

A környezetvédelem iránt érzékenyebb gyártók, arra is figyelnek, honnan származik alapanyaguk.

Bár készült már kezeletlen fából is irodabútor, a legtöbb bútor felületét valamilyen védő anyaggal kezelik, illetve az egyes részeket összeragasztják.

A bútorok esetében az egyik legtöbbet emlegetett „méreg” a formaldehid. A formaldehid egyes bútorlakkokban található, de a különféle lap-lemez termékek gyártásához felhasznált kötő- és ragasztóanyagok is tartalmazzák. A formaldehid nem véletlenül tett szert kétes hírnévre: a rákkeltő anyagok között tartják nyilván. Ez a veszély elsősorban a formaldehid-tartalmú lakkokkal illetve ragasztókkal dolgozó munkásokat fenyegeti. Magyarországon az ilyen munkahelyeken, egyedi vizsgálat után meghatározzák a kötelezően betartandó védőintézkedéseket.

Az elkészült bútorokból kis mennyiségben párologhat formaldehid, amely allergiát, szem- és bőrpanaszokat okozhat. Az erőteljesebb párolgás a használat első időszakában jellemző (első év), így főleg az újonnan berendezett irodákban, lakásokban fordulhatnak elő ilyen problémák. Szerencsére a bútorok többnyire nem azonnal kerülnek a fogyasztóhoz, így az első hetekre jellemző intenzívebb párolgás a raktárban történik.

Magyarországon az Országos Környezetegészségügyi Intézet vizsgálja belső terekben a formaldehid-koncentrációt. Kutatásaik során a nyolcvanas években egy székesfehérvári óvodában mértek az egészségügyi határértéket meghaladó koncentrációt, de az általuk vizsgált többi lakásban nem volt jellemző az egészségügyi határérték túllépése. Ez főleg annak tulajdonítható, hogy csak ritkán fordul elő, hogy egy lakást egyszerre, teljesen új bútorokkal rendezzenek be. (Az irodákban a bútorok mellett más légszennyezők is előfordulhatnak, így pl. a ragasztott szőnyegpadló ragasztója is párologhat.)

Egyszerűbb a helyzet, ha a gyártás során kevésbé veszélyes anyagokat használnak fel. A bútorokból párolgó formaldehidre vonatkozóan több ország léptetett életbe szabályozást. Az egyik legszigorúbb előírás a német DIBt-Richtlinie 100, amely tartalmazza a vizsgálati módszereket, előírja a határértékeket. Ennek E1-es (1-es emissziós osztály), forgácslapokra vonatkozó besorolása a formaldehidre érzékenyek számára is garantálja a megfelelő határértéket. Magyarországon a kész bútorokra vonatkozóan nincs magyar előírás, az Európai Unió országaiba exportáló gyártók azonban rákényszerülnek az ottani határértékek betartására. Magyarországon a Faipari Minőségellenőrző és Tanácsadó Kft. Anyag- és Termékvizsgáló laboratóriuma végzi a fent említett német előírás szerint a lap-lemez termékek formaldehid-tartalmának illetve kibocsátásának meghatározását, amelynek eredményeit az Európai Unióban is elfogadják. Az Európai Unióba exportáló vállalatok kénytelenek megfelelni a formaldehidre vonatkozó előírásoknak, és megfelelésüket kötelesek mérésekkel igazolni. A folyamat „mellékhatásaként” a nagy magyar gyártók termékei is többnyire megfelelnek az előírásoknak.

A formaldehid tartalmú lakkok helyettesíthetők más - például UV-sugárzás hatására megszilárduló- lakkokkal, így ma már több gyártó ezeket használja. A fejezet végén a hasznos címek listájában találhatók ilyen gyártók. A német Kék Angyal embléma megszerzésének feltételei között is találhatunk egy, a formaldehid-szegény lakkokra vonatkozó leírást.

A bútorgyártás kapcsán ritkábban emlegetett anyagok közé tartozik a kadmium, a higany, amelyek kis mennyiségben ugyan, de előfordulhatnak a fém alkatrészekben. Mindkét nehézfém a nem megfelelően elhelyezett hulladékból a talajvízen át kerülhet be az emberi szervezetbe, ott komoly károkat okozva, ezért ezen anyagok helyettesítésével, mennyiségük csökkentésével, vagy az ezt tartalmazó alkatrész veszélyes hulladékként kezelésével lehet a problémát mérsékelni.

A kemény fát, műanyagot vagy fémet a szivacsülőke teszi kényelmessé. Ez is veszélyeket hordoz magában: a poliuretán szivacs meggyulladva mérgező, cianidokat tartalmazó füstöt bocsát ki. A bútorhuzatok esetében az organikus módon termelt lenből illetve pamutból készített huzatok jelentik a környezetbarát alternatívát.

Bármilyen gondosan választják ki az alapanyagokat nem szabad elfeledkezni a termékek élettartamáról. A jobb minőségű (igaz, ezzel együtt drágább) székekre például egyes gyártók öt év garanciát vállalnak, illetve vannak olyan székek, amelyekben a kopóalkatrészek kicserélhetők, így egyetlen alkatrész meghibásodása miatt nem kell a bútort kidobni.

Végül egy idő után sor kerül a bútorok cseréjére, leselejtezésére. A régi bútorok kiárusítása is megoldás, de előbb-utóbb ezek is elhasználódnak, illetve vannak olyan bútorok, amelyek egyenesen az irodából kerülnek a szemétbe. A környezetbarát bútor ezzel szemben szétszedhető részekből áll, amelyek lehetővé teszik a fajtánkénti újrahasznosítást. Az újrahasznosítás elsősorban a gyártó feladata (lenne), mivel a kiszedett alkatrészeket ő tudja beépíteni termékeibe.

Az újrahasznosított anyagokat alkalmanként viszontláthatjuk az új bútorokban is: vannak olyan (egyelőre külföldi) irodabútorok, amelyek újrahasznosított műanyagból, illetve újrahasznosított papírból készültek.